
1847 január 18-án született a legendás "Dobos-torta" kitalálója. Szakácsdinasztia leszármazottja, apja mellett, majd az
Andrássy-családnál tanult.

1878-ban nyitotta meg csemegeüzletét
Budapesten, ahol saját készítésű ételeket is árult. 1884-ben alkotta
meg, és az 1885-ös kiállításon mutatta be a dobostortát,
mely azóta világszerte ismertté vált. A kiállításon egyébként egy
előkelő vendéglőt üzemeltetett, igen borsos árakkal. Az élelmiszerek
között tartósított ételeit is felvonultatta: spárgát, cukorborsót,
szarvasgombát, lúdmájat és balatoni fogast, továbbá Tokaji-ecetet és
vadhúsecetet.
Dobos szakíróként sem volt utolsó.

Az egyik legismertebb műve 1881-ben látott napvilágot
Magyar–francia szakácskönyv
címmel, s hű tükre korának. Ízig-vérig franciás: az ételek párolása, a
sok zöldségféle használata, az előkészítési és tálalási módok stb. is
ezt mutatják. Az ételek mindkét nyelven szerepelnek, így észrevétlenül
folytatódhatott az a gyakorlat, amely szerint a roládok, a kotlettek, az
entrecotok, a pommes-frites-ek, a szószok stb. megszokott kifejezésekké
váltak.

Pavilonja volt az 1896-os kiállításon is. Üzletét 1906-ban adta fel.
Vagyona nagy részét hadikölcsönbe fektette, s így szegényen halt meg.
Műveltsége révén közmegbecsülésnek örvendett, sok neves barátja volt.
Gazdag könyvtárral rendelkezett.
Mottója:
"Mily kezdetleges lenne az embereknek szellemük is,
ha a költészeten és zenén kívül nem volnának a szakácsművészetnek is
lelkesülői, kik a test táplálásáról is gondoskodnak. Mert a lélek is
csak a testtől veszi a maga táplálékát. Korgó gyomorral nemigen megy a
szellemi munka."
/Dobos C. József/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése