A kezdetek

 Akivel kezdjük ezt a blogot, az nem más, mint a magyar konyha bátor nagykövete, egy szerény, mégis nagy tudású asszony, akit egy ország ismer és hordoz(na) a tenyerén.

Exkluzív interjúnk itt olvasható először 
(vágatlan verzió):

Szakácskönyv-királynő, Frank Júlia, a rekorder

Történet egy kislányról, aki már gyerekkorában művész akart lenni. Az is lett. Csak egy teljesen másik szakmában. Világrekorder szakácskönyv-író, aki arról mesél, hogyan küzdötte fel magát a legnagyobbak közé (Horváth Ilona, Benke Laci bácsi és még sorolhatnánk a kortársait). És tényleg küzdelemből lett szakácskönyv-királynő, Beteg lett, de a családnak enni kellett. És ő, az ágyból diktálta a férjének, mit hogyan főzzön meg. Sikeres lett. És ezek után, egy rakott krumplinak köszönhetjük őt és a könyveit.

 

(Frank Júlia)

-       Igaz, hogy benne van a Guiness- rekordok könyvében, mint a legtöbbet publikáló szakácskönyvszerző?

-       Igen, pedig akkor még csak harminc könyvem jelent.

-       És most mennyinél tart?

-       Talán valamivel több, mint 125-nél. Jó, ezek egy része válogatás a korábban megjelent könyveimből, de sok köztük az újdonság.

-       Most ír recepteket?

-       Mindig dolgozom, de, hogy mi lesz a végeredmény, még nem tudom.

-       Ki a példaképe?

-       Egyértelműen Horváth Ilona, akinek a könyveiből én is nagyon sokat tanultam, alapanyagokról, receptúrákról és például főzni is.

 

(még mindig Frank Júlia :-)

-       Miért, a szülei nem tanították a főzés tudományára?

-       Sajnos nagyon hamar, 17 évesen vesztettem el őket, így ők nem tudtak tanácsot adni. Van egy öcsém, akiről gondoskodnom kellett, így már akkor munkába álltam.Voltam eladó, titkárnő, majd éveken át a könyv- és nyomdaiparban dolgoztam szerkesztőként. De egy újabb betegség másfél évig ágyhoz kötött és mivel nem tudtam felkelni, fejből, vagy könyvekből diktáltam szegény férjemnek, hogy mit, hogyan és mennyit főzzön. A betegségből felgyógyulva meghívtam hozzánk néhány barátunkat, akiket egy egyszerű, de annál finomabb fogással, rakott krumplival vártam. Mindenkinek ízlett, és valaki felvetette, miért nem írom meg a receptjeimet. Igen, de akkoriban (a ’70-es években jártunk) nem voltak receptújságok, főzős műsorok sem, sőt szakácskönyvek sem nagyon jelentek meg. De én mindezzel dacolva, megírtam a kedvenc receptjeimet, és fölkerestem az összes, akkoriban, 23 magyar könyvkiadót, majd egy bátortalan lépéssel az utolsónál, a Mezőgazdaságinál kötöttem ki. Ott sem érdekelte őket egy szakácskönyv kiadásának gondolata, de felvetették, hogy megírhatnám a sertés házi feldolgozását, magyarul a disznóölést, majd a hús elkészítését. Persze, hogy megírom, vágtam rá, pedig addig fogalmam sem volt, hogy melyik része mi is a disznónak. Nekiláttam, és a férjemmel beutaztuk az egész országot, másfél év alatt harmincnégy disznóölésen vettem részt.

 

-       Mi a különbség disznóölés és disznóölés között?

-       Ó nagyon is sok, azért utaztuk be az országot, mert kiderült, hogy ugyan a disznó leölése majdnem mindenütt ugyan olyan, ám a feldolgozásuk, és az ételek elő- illetve azok elkészítése markánsan különböznek mindenhol.

-       Tehát más a májas hurka Tolnában, mint Szabolcsban?

-       Mondhatjuk, igen, de ha belegondol, aki otthon, saját magának vág disznót, úgy ízesíti, ahogy egyrészt tanulta, régi mesterektől, másrészt pedig a saját íz-világa szerint. Azért szeretjük a gyulai kolbászt, mert gyulai, és ismerjük, tudjuk, hogy milyen. Kolbászt is sok helyen gyártanak, mondjuk a szegedi Pick kolbász más, mint az előbb említett gyulai.

-       Hogy fogadták a könyvet?

-       Már kicsit „frankjulisan” írtam meg, ugyanis a könyvnek csak az első része foglalkozott a feldolgozással és másik része 500 disznóságot, vagyis receptet tartalmazott. Tulajdonképpen ekkor vívtam meg egy gasztró-forradalmat, mert a könyv egy hónap alatt 50.000 példányban fogyott el, szinte azonnal elkapkodták, és a következő utánnyomásokból, negyedév alatt több,mint 350.000 db-ot adtak el, ami nagyon nagy szó volt a nyolcvanas évek elején. És a sikert látva felkértek egy újabb könyv megírására és innentől már elindult az, amiről álmodtam.

 

(Frank Júlia föz)

-       Mindig is azt mondja magáról, hogy maga csak egyszerű háziasszony.

-       Én minden ételemet, minden receptemet a háziasszony szemszögéből nézem. Mert tudom milyen az, amikor egy négytagú családot kell ellátni ételekkel, úgy, hogy közben az ember kidolgozza a lelkét mellette, de a konyhában is helyt kell állnia. Ez az alapvető megközelítés, amikor írok. Persze jelentek meg olyan könyveim, amik,mondjuk, egzotikus ételeket tartalmaznak, de ott is arra fókuszáltam, hogy egy magyar háziasszony, hogyan tudja azt elkészíteni.

-       -Mi a kedvenc magyar étele?

-       Nagyon sok ilyen van, az egyik legnagyobb kedvencem a paprikás csirke. De csak úgy, ahogy én készítem. Nincs benne semmi zsiradék és víz sem. Ehhez egy olyan edény kell, aminek vastag az alja, amiben a hozzávalók nem égnek le.

(Frank Júlia saját konyhájában- a szerző felvétele)

Nem savanyú a szőlő- beszélgetés a szakácskönyvekről:

 

- Elképesztő mennyiségű szakácskönyv kerül a piacra, és úgy látom, hogy a mennyiség kioltja a minőséget. Több, mint 1200 szakácskönyv cím van a piacon jelenleg, és a fizetőképes kereslet nem olyan, hogy egyszerre többet is meg tudjanak venni a vásárlók. Sajnos nagyon rossz könyvek kerülnek piacra, ez szintén ártalmas. Ezek össze-vissza ollózott, internetes receptek, vagy külföldi nagyon gyenge fordítások. És ha az nincs jól megszerkesztve, az étel nem sikerül, és ha ez mind összeáll, akkor a háziasszony nem vesz többet szakácskönyvet, mert azt mondja, hogy a fene sem fog kiadni még egy kudarcra ennyi pénzt, és lőttek az üzletnek. Szóval nagy a baj a szakácskönyv-piacon.

- Egyébként azt gondolom, hogy ha valaki jó háziasszony, akkor a szakácskönyv csak ötletet ad, és nem biztos, hogy pontról pontra úgy készíti el az ételt, miközben ő is tanul belőle. De itt vannak a gasztró - blogok, némelyiket tudnám, de nem szeretném minősíteni. A legtöbben átesnek a ló túlsó oldalára, ugyanis nem csak recepteket írnak, hanem szinte egy regényt. Elmennek a piacra, mit vásárolnak. Érdektelen. A receptek az érdekesek, de abból kevés jó van. Ráadásul, sokan új ételeket kreálnak, ami nem biztos, hogy megállják a helyüket és hosszabb távon beválnak egy átlagos háztartásban.

- Folyamatosan dolgozom, és ha úgy érzem, hogy érdemes kiadni, akkor megkeresem a kiadót. Már minden alapanyagot be lehet szerezni Magyarországon, sőt, minden évszakban meg lehet találni a szezonálisnak mondott, zöldséget és gyümölcsöt, de persze horribilis áron. És csak azért kreálnak olyan ételeket, mert ki akarnak kerülni a rivalda fénybe, celebek akarnak lenni, de polarizálják a piacot. Egy-két nagyon jó gasztró-bloggal én is találkoztam már, de a többség, csak kihasználja a modern világ és az internet adta lehetőségeket .

 

"Szakácskönyvet sokkal nehezebb eladni, mint korábban, hiszen mindenféle recept és elkészítési mód fent van az interneten, de azt gondolom, hogy nagyon kevés a tehetség, aki előkerül a blogok világából. Nekem ez egyáltalán nem konkurencia, de az igaz, hogy a frissen felbukkant gasztro-blogerrek polarizálják a már kialakult piacot.'

 Tudta, hogy…

-       Frank Júlia koraszülöttként jött a világra?

-       Kedvenc étele a pekingi kacsa, amit a napon, hőségben érlelnek, mégsem romlik meg, a fűszerezettségtől?

-       Imádja a piacokat?

-       Fűszermániás?

-       Legutolsó könyve, az Óriás szakácskönyv, 4000 receptet tartalmaz, amit mind maga készített el.

  

Frank Júlia Óriás szakácskönyve az olvasók kedvence lett

Frank Júlia Óriás szakácskönyve nyerte a fődíjat a Libri Aranykönyv 2000-2009 szavazáson, így Olvasói Sikerkönyv lett gasztronómia kategóriában! Már a harmadik kiadásánál tart, és ez is rekordnak számít.

Gratulálunk!

Négyezer megfőzött és kipróbált receptet, valamint megszámlálhatatlan főzési és háztartásvezetési ötletet és tanácsot kínál olvasóinak és felhasználóinak a Magyarországon és külföldön is jól ismert gasztronómiai szakember konyhai enciklopédiája. 

(Corvina kiadó)